Egy Japán chasen-készítő mester nappalijában
Ma az egyik legizgalmasabb nap következik, amire a japán utazásom során már régóta vártam. Már több mint harminc perce vezetek, a várost jóval magam mögött hagyva. A térkép szerint hamarosan meg kell érkeznem. Néhány percnyi bolyongás után a környék házai között végre felismerem az egyik kerítésen azt a bonyolult kanji karaktert – ez az a családnév, amit tegnap este próbáltam megjegyezni.
A házigazda üdvözöl, és beinvitál a házba. A kertben elhaladunk egy halom kivágott bambusz mellett. A ház mögött egy apró, magán teaültetvényt látok. Mielőtt rátérnénk a találkozó céljára, átadom a házigazdának az omiyage-t – egy utazási ajándékot, ami Japánban szinte kötelező. És persze, többek között, a moya matchánkat is elhoztam.
Leülök a tatamira, és képtelen vagyok abbahagyni a csodálkozást: mindent ámulattal figyelek, ami ebben a házban körülvesz. Kisvártatva ő is csatlakozik, a kezében egy doboz keksz, ami mellett megbeszéljük a mai terveket. Tea is van. Olyan illata van, hogy szinte nem is tudok koncentrálni. Május eleje van – lehet, hogy friss, az idei szüretből? Megkérdezem, vajon a ház mögött látott, saját termesztésű teájukból készítette-e.
– Örülök, hogy ízlik! És remek hírem van. Ez a csésze tea abból a matchából készült, amit ajándékba hoztál nekünk. Már ismered az ízét, és kíváncsi voltam, észreveszed-e a különbséget. Most már érted a munkám lényegét, és még el sem kezdtük!
Jun Tanimura úr nappalijában ülünk – ő a 20. generáció képviselője Japán egyik legrégebbi chasen-készítő családjában.
Ötszáz éve működtetik műhelyüket a Nara prefektúrában található Takayama környékén. Manapság gyakorlatilag innen kerül ki az ország kézzel faragott chasenjeinek nagy része. Azért jöttem, hogy megtanuljam, hogyan születnek meg.
Mi is az a chasen?
A chasen 茶筌 egy matcha-teakeverő ecset, amelyet egyetlen bambuszrészből készítenek, és a japán teaszertartás során használnak. Nyilvánvaló, hogy ha gyenge minőségű matchát használsz, a végeredmény nem lesz jó – még akkor sem, ha drága, kézzel készített chasennel kevered. Ma azonban azt fogom megtanulni, hogy ez fordítva is igaz. Használhatod Japán legjobb, legprémiumabb teáját is: egy ugyanilyen kiváló bambusz ecset nélkül nem fogod tudni előhozni az íz teljes gazdagságát.
Egy tapasztalt mesternek körülbelül három órára van szüksége ahhoz, hogy életre keltsen egy chasent. A Tanimura-műhelyben egy átlagos munkanap során nagyjából harminc ecset készül. A kereslet nagy, pedig nem dolgoznak átlagos boltokkal. Chaseneket kizárólag teaszertartáshoz kapcsolódó intézményeknek készítenek, illetve különleges, egyedi megrendelésekre.
Sötét bambusz történelme
Elindulunk a műhely felé, és ismét elhaladunk a bambuszhalom mellett. A chasen készítésének legelső és legfontosabb lépése az alapanyag: egy egészséges, megfelelő átmérőjű bambusz. Többféle bambuszfaj is használható, attól függően, milyen típusú ecset készül (ami pedig a teaszertartás iskolájától függ).
A sötét chasenek – amelyeket ma már színezett fából készítenek – árban és minőségben nem különböznek a hagyományosaktól. Érdekesség, hogy régen igazi luxuscikknek számítottak. A sötét színt ugyanis egy olyan faanyag adta, amelyet véletlenül „füstölt meg” az irori (a régi japán házak belső, hagyományos tűzhelye) füstje – akár száz éven át. A technológia és az új építészeti megoldások fejlődésével azonban ez az (egykor véletlenszerűen létrejövő) alapanyag jóval ritkább lett.
Bambusz, mint alapanyag
Ahhoz, hogy chasenkészítésre alkalmas bambuszt nyerjenek, a bambuszt körülbelül hároméves korában vágják ki. A kivágás után megfőzik, hogy megszabaduljanak a szennyeződésektől és az olajoktól. Ezután január–február környékén rizsföldeken terítik szét (amelyeket az évnek ebben a szakában nem használnak), ahol a jeges szelek megerősítik, és a természetes zöld színt fehérré változtatják. Ezután két-három évig érlelik. Ekkorra szárad ki a fa, és ekkor kapja meg jellegzetes, halvány borostyán árnyalatát.
Bár egy chasen elkészítéséhez nagyjából 15 cm bambusz is elegendő, egyetlen bambuszszárból csak három-négy megfelelő darab nyerhető. Ennek oka, hogy a csomók (a szár tagolódási pontjai, azaz a „nóduszok”) elhelyezkedése kulcsfontosságú. A többi rész azonban nem vész kárba: Tanimura úr más teaszertartási eszközöket is készít belőle (például chashaku-t, azaz teáskanalat, illetve hishaku-t, a vízmerő kanalat), valamint fa tárolókat és dísztárgyakat.
A chasenhez előkészített bambuszdarabot a felső felén óvatosan lefaragják a kés oldalával. Ettől a felület megpuhul, és a munka könnyebb lesz. Ezután függőlegesen félbevágják (csak a lefaragott felső részen), majd négy, nyolc, végül tizenhat darabra osztják, 4 mm vastag szegmensekre. Ezeket óvatosan, de határozottan kifelé hajlítják.
Száz apró mozdulat
Most minden „ágat” szét kell választani külső rétegre és belső részre. A határvonal a fotón jól látható. A belső, világos rész a „hús”, amit könnyű eltávolítani, miután leválasztották. Ami megmarad, az a sötétebb külső „bőr” vékony csíkja; ezt keresztirányban nagyon vékonyan bevagdossák, így jönnek létre a sörték, az úgynevezett ho-k. Általában nagyjából száz darab van belőlük (az ecset típusától függően 16-tól akár 160-ig). A bambusz rostos faanyag, amely könnyen szétválik szálakra, ennek ellenére ez a lépés időt és precizitást igényel.
A kifaragott részt forró vízben áztatják, hogy rugalmasabb legyen. Egy óra elteltével a ho-kat egy fa sablonra helyezik, és egy kis késsel tovább vékonyítják – különösen a végeknél. Ezután ugyanazzal a késsel enyhén befelé ívelik őket.
Az utolsó simítások
Ez a lépés igazi próbája a mester kezének és tudásának. A sörtéknek nagyon vékonynak kell lenniük, hogy rugalmasak legyenek, ugyanakkor elég vastagnak is, hogy erősek maradjanak. A méretüket a mester „érzésre” és intuíció alapján határozza meg – sok év gyakorlata és a korábbi generációktól örökölt tapasztalat alapján.
Minden egyes sörte (ho) oldalát lekerekítik, hogy a finom teapor ne ragadjon meg az éles széleken. A gyártási folyamat lassan a végéhez közeledik. A chasenből még hiányzik a cérna: ez osztja ketté a sörtéket, létrehozva egy külső és egy belső sort. A külső sörtéket faragják úgy, hogy megkapják a chasen végső formáját. A belső ho-kat kézzel összefogják, és néhányszor megcsavarják, hogy egy spirális csúcsot hozzanak létre, amely idővel és használat közben virágként nyílik szét. A chasen elkészült – ideje vizet melegíteni a teához. A folyamat jobb megértéséhez javasoljuk, hogy nézd meg ezt a filmet a Tanimura-műhelyről.
Megkérdezem, mennyi ideig használható egy chasen, de Tanimura úr válasza elég homályos. Sokféle elmélet létezik; egyszer hallottam egy férfiról, aki minden chasent csak háromszor használ. Ezt ésszerűtlennek találtam – és mint kiderül, nem is alaptalanul. A mellettem ülő szakértő azt mondja, az ő kezében egy chasen nagyjából fél évig működik tökéletesen, ha naponta használja. – De nincs rá szabály – teszi hozzá. – Egyszerűen figyelni kell, és akkor kell elengedni a chasent, amikor már nem ad kielégítő eredményt.
A kézzel felhabosított matchád ma sokkal finomabb lesz, mint korábban – ugye?
